Hahót Község Honlapja

Településtörténet

templom hahot

Hahót

Nagykanizsától és Zalaegerszegtől egyenlő (25km) távolságra elhelyezkedő, ezeregyszáz fős település, a 74-es számú főút mellett. Régészeti kutatások által igazolt, hogy Hahót már a késői vaskorban is létező település volt. A középkorban avar település volt a közeli Sárkány-szigeten. A település “folytonosságát” az eddigi kutatások is bizonyítják (pl.: Cseresznyés-dűlőben talált római kori sírok). A terület a XI. század végén, a zágrábi püspökség alapítása idején még jórészt lakatlan, ún. gyepüntúli vidék volt. A település nevét először 1234-ből olvashatjuk, Hoholt alakban. (1356: Haholth; 1456: Hahoth; 1466: Hahowt.) Nevét a Hahót-Buzád nemzetség ősétől kapta, a német származású Hadolt vagy Haholttól. A XIII. századi Magyarország leghíresebb krónikása, Kézai Simon szerint a család felmenői wartburgi nemesek voltak. Thuróczy János történetíró viszont a türingiai orlamundi grófi családból eredeztette. Annak a seregnek az egyik vezetőjétől, melyet III. István hívott be 1162-ben Meissenből (Szászország), a Német-Római Császárságból, a bizánci segítséggel őt a trónjáról elűző nagybátyja, IV. István ellenében (1163). Haholt a magával hozott saját katonasággal leverte a IV. István érdekében fellépő nemzetségek, köztük a Csákok lázadását. Szolgálataiért hatalmas birtokokat kapott nagyobb részt Zala, kisebb részt Sopron vármegyékben. Szálláshelye volt a település, amely róla a Hahót nevet kapta. Haholttól származik a Bánffy család, mely jelentős hatást gyakorolt Hahót életére. Haholtnak fia volt az a Haholt (Hahold) Buzád (1170-1241), akit Boldog Bánffy Buzádként említenek a leírások.

Hahót egyházi történelméhez kapcsolódik Magyarország második írott misekönyve, a Hahóti Kódex, mely a zágrábi püspöki levéltárjában található. A kézirat 111 lapból áll, s egyenletes, szép írása egyetlen kéz munkájáról tanúskodik, miként a gyakori nagy kezdőbetűk (iniciálék) díszítése is. A könyv maga a nyugati kereszténység kultúrájának szétáradását és egybefonódását bizonyítja az Árpád-kori magyar kultúrélettel. A kódex feltételezhetően a 70-es években íródott, s szól István királyunk, Imre herceg és Szent Gellért kultuszáról.

 

Hahót bencés rendi apátságának alapjait Hahold Arnold várispán alapította Antiokheiai Szent Margit keresztény vértanú és szűz tiszteletére.

utca A monostor a veszprémi püspökség alá tartozott, majd Szent László király a hahóti (más néven piliskei) monostort a somogyvári apát főhatósága alá rendelte. A nemzetség három ága a központi birtokon megosztozott, majd később elváltak útjaik. 1234-ben a Hahót nemzetség tagjai II. András király elé járultak, s ő új adományokkal gazdagította a monostort; Arnold ispán Barnakon, Pölöske szigetén, Berzencén, valamint Rajkon kapott újabb birtokot.

1270-ben váratlan esemény történt; V. István király Arnold ispánnak hűtlenségbe esett fiát megfosztotta birtokaitól és a hahóti apátság kegyúri tisztétől, s azt a család egy távoli rokonának adományozta. A monostor lassú sorvadása 1330 körül kezdődött. A XIV. század végén új birtokos családok jelentek meg, mind a Haholdiak rokonai: Himfiek, Bánfiak, Batthyányiak, Héderváriak, majd a Rajki és Sárkány családok. A hahóti apátság – hasonlóan a nagybirtokához – Mátyás király uralkodásának utolsó évtizedében hanyatlásnak indult. Hahót a XVI. század közepén már nagyon kevés javadalommal bírt. Utolsó bencés papját 1560 körül Sárkány Antal üldözte el vagyoni mesterkedéseivel.

A török hódoltság után Hahóton lassan kialakult a plébániai élet. Sor került a templom restaurálására is.

A háborúkkal tarkított évszázadok nehézségei után a település lassú fejlődésnek indult; 1819-ben már két Hahótot említenek az iratok: Alsó-Hahót és Felső-Hahót. Alsó- és Felsó-Hahót mára teljesen összeépült, 1901-ben egyesítették Hahót néven.